Noha 1955. január 18-án született, 1966. február 23-a alighanem piros betűs ünnep az életében: akkor kapta meg élete első igazolását az Úttörőstadionban. A másodikat pedig akkor, amikor 1970-ben a Ferencvároshoz szerződött. Majd’ bolond lett volna nemet mondani, hiszen gyerekkora óta a Fradinak drukkolt… Már ekkor kimagaslott a mezőnyből – és ezt nem elsősorban amiatt jegyezzük meg, mert alig múlt 14, amikor már 180 centiméter magas volt és 46-os cipőt hordott. Szóval nem a méretes stoplis miatt, de úgy simult a lábához a labda, hogy azt még a Dózsa vagy a Honvéd edzői is tátott szájjal lesték. Azok az utánozhatatlan cselek… Illetve: dehogy utánozhatatlanok, végtére is a „kis” Nyilasi újra és újra megcsinálta azokat…

A „kis” Nyilasiból aztán nagy lett: 1973. május 19-én már az FTC első csapatában játszott, a Komló elleni premiert további 242 fellépés NB I-es követte – csakis zöld-fehérben, persze.

S milyen a sors, a következő dressz, amit viselt, lila-fehér volt: 1983-től 1988-ig az Austria Wient erősítette. Olyannyira, hogy a Fradival korábban megnyert két bajnoki címhez Bécsben hozzátett még hármat. Csakúgy, mint Magyarországon, „Nyíl” Ausztriában is volt gólkirály, mi több, 1981-ben, a földrész második legeredményesebb támadóját megillető Ezüstcipő is az övé lett.

Afelől mégsincs kétségünk: ha a futballra született zseni választhatott volna a gyerekkori tornacipő, vagy az ezüstbe öntött lábbeli között, előbbi mellett teszi le voksát...

Az örökös ferencvárosi bálványról, úgy hisszük, mindenkinél és mindennél többet mond ez a szakvélemény:

„Játéktudása, futball-érettsége, kombinatív készsége, társainak helyzetbe hozása, cselező és gólszerző tudását nézve bármikor, bármelyik csatár- vagy fedezetposzton helye lett volna az én híres, sokak által aranycsapatnak nevezett, aranyos, csibész tizenegyemben…”

Bizonyos Sebes Gusztávtól idéztük…